„Egyre figyelj: hogy ne sokat ronts rajta.” – sok évvel ezelőtt ezzel a tanáccsal indított el az anyaság útján egy idős barátom. És milyen igaza volt! Mégis az anyaság, életem legfontosabb és legszebb küldetése volt az, amihez a legkevesebb valódi fogódzót kaptam. Azt hittem, az Anyakulcs is későn ért el hozzám, hiszen az üres fészekben már nem a nevelés a legnagyobb kérdés, hanem az elengedés. De nagyon jókor talált meg a könyv. Nagyon köszönöm Margitnak és Gergőnek, hogy ehhez a – talán legnehezebb – szakaszhoz is ilyen bölcs és megnyugtató segítséget nyújt.