Amikor Jézus Istent „Atyának” nevezte, akkor egyszerre hozta „le” az Istent, tette emberközelivé – és egyszerre vitte az atyaságot (és anyaságot, szülőséget) „fel”, istenközelivé. Azaz a szülőség, a kétneműség olyan misztérium, melynek gyökerei nem egyszerűen a biológiában vannak, hanem azon túl, magában a Szentháromságban. Bár minden tudománnyal körüljárjuk a férfi-női létet, az apaságot-anyaságot, mégis óvatosan őrizni akarjuk a misztériumot. A teológia szerint a szeretetnek két oldala van: az átölelő, valamint a sürgető, küldő szeretetet. Mindkettő teljessége a Szentháromságban van, a férfiban és nőben ezek a szeretetek polarizáltan jelennek meg. Az anya hivatása jobban az átölelő, az apáé a fészekből küldő – ám az apa is tud gyöngéd lenni és az anya is tud noszogatni. Az a művészet, hogy mindkét szeretetmóddal mi magunk hogyan szeressünk, hogy szülőkként hogyan egészítsük ki egymást, hogy az adott nevelési szituációban melyik viszi előrébb az üdvösséget.
